A Hun Híd Nemzeti Egylet az Úr 2009. esztendejének Nap-Isten havának 15. napján alakult. A dátumban találhatunk némi jelzésértékű motívumot, bár ez korántsem tudatos választás. A Nemzeti Egyletek a Jobbik Magyarországért Mozgalom által létrehozott közösség építő szándék, fizikai megnyilvánulása. Ám mint hogy a jobbikról sem beszélhetünk hagyományosnak mondható értelemben politikai pártról, úgy a Nemzeti Egyletek sem egy politikai kreatúra. A Jobbik Magyarországért Mozgalom egy alulról építkező nemzeti kezdeményezés. Sikerének egyik kulcsa a közösségben és a Nemzetben történő gondolkodás. Ez a közösség iránti elkötelezettség hívta életre a Magyar Gárdát, az Attila Király Népfőiskolát és immáron a Nemzeti Egyletek mozgalmát is. Azonban hiába való lenne minden nemesnek mondható szándék, ha azokban, akiknek szánják érzéketlenek, érdektelenek lennének vele szemben. Szerencsére nem így van. A magunkfajtákban, a magyarságban igenis történelmi alapokon nyugvó igény van a közösségi értékek iránt, melynek felszínre kerülésében kétségtelenül nagy szerepe van az úgynevezett liberalizmus térnyerésének. Ám éppen ez a jellemző az, amely bizonyító erejű azon állítás valóságát illetően, hogy a magyarság egy közösségen alapuló nemzet.

„Ha sohasem tapasztalnád meg a sötétséget, akkor nem tudnád mennyit is ér a fény, amiben őseid éltek.”

A névválasztásban fontos szerepet játszott, hogy valamilyen módon kifejező legyen. A híd szó az összeköttetést szimbolizálja. Ha belegondolunk, hogy vannak köztünk, akik Fejér megyében és vannak, akik Tolna-megyében laknak, van aki Erdélyország szülötte és van, aki sváb gyökerekkel is bír, valamint mindannyian más-más utat jártunk be ez idáig, akkor láthatjuk, hogy lehetnénk igen különbözőek is, ám mégis összeköt bennünket valami. A híd, melyet hunnak kereszteltünk. A mi kis egyletünk tagjait olyan ősi szálak, értékek kötik össze, mint a közösség iránti igény, a nemzetünkért való tenni akarás és elkötelezettség. Nem mások gyűlölete, hanem a saját fajtánk szeretete. A szeretet, melyről Böjte Csaba testvér így vélekedik: „Hiszek a szeretet végső győzelmében!” És összeköt bennünket a híd, melynek pillérei a magyarságunkban gyökereznek. Nem oda építették őket, hanem Istentől eredően onnét nőnek.

„A Szent korona fennhatósága alatt álló, magyarként és nemzetben gondolkodóként esküszöm, hogy a mozgalom tagjainak, ha szükségük van rá segítséget nyújtok, semmilyen körülmények között nem hagyom őket cserben, a tőlük kapott segítséget, pedig elfogadom.Isten engem úgy segéljen!”

Ez az eskü valójában pecsét egy soha le nem írt szerződésen, mely a barátságunkat szentesíteni hivatott. Leírni sohasem kellett, hiszen az adott szó szentsége tükrözi a lélekbe vésett törvényeket.

Eskünk nem csupán formális, hanem szent és sérthetetlen. Úgy vonatkozik a Hun Híd Nemzeti Egylet tagjaira, mint az összes Nemzeti Egyletek mozgalmának értékekbe rótt szövetségére. Ismerőseinket ezúton is arra buzdítjuk, hogy szentesítsék barátságukat ezen mozgalom kötelékében, és alapítsanak értékekben gazdag nemzeti egyleteket és csatlakozzanak hozzánk abban a meggyőződésben, hogy a globalizmus és a liberalizmus fagyos jégpáncélja hangos riadással repedezni indult. Elérkezett az idő, hogy együtt, összefogva széttörjük ezt a megkérgesedett, élhetetlen börtönt, mely oly hosszú időn át gúzsba kötötte nemzetünk maradékát. Elválasztott minket egymástól magas, ledönthetetlennek tűnő falakkal, hogy magányba, az egyén börtönébe zárjon, megfosztva a közösség és összetartozás felemelő érzésétől. Ezen falak ledöntése nem valamiféle pusztítás, hanem a jövő építésének maradék esélye. A falak már omlanak. Csatlakozz Te is hozzánk, ki ezt olvasod, és segítsd a Magyar Nemzet újjászületését!

Adjon az Isten szebb jövőt e büszke és erős népnek!